munkásosztályra feszített Megváltó - csupa mosoly, fájdalom, amiről id. Szlávics László a hazugság kedvéért sem mondott le. Előttünk áll
a Fiatalasszony, egyetlen, roppant lábon. Ő a nő, a férfilelkekben örök időktől élő anima. Ez a nő oly biztos és olyan valóságos, amilyen csak az lehet, akit mély, és szellemivé művelt kapcsolat fűz az anyaghoz, amelyből vétettünk. Aki Máter és matéria egyszerre.
A derű fényében mondhatjuk erre a nőre a magyar szólással,
hogy két lábbal áll a földön, hiszen ebből az egyből kitelik a kettő.
Az alak feje helyén kéz van, nyitott, áldást váró, az égbe kapaszkodó - ilyen módon a föld és az ég egyesül az asszonyban,
aki az életet termi a föld anyagából és az ég áldásából.
Ifjú Szlávics László szintén történeteket mesél, akár édesapja. Természetesen és szintén nem irodalmias novellákat ad elő, hanem benső történésbe ránt bennünket. Rögtön itt, az öntött kisbronzok vendégtárgyai révén: A folyóparton szárny lebben, alámerül? Emlékezik? A melankólia elragadó paradoxona.
Páratlan vállalkozása a művésznek a pénz megkeresztelésére tett kísérlete. A régi pénzek, sőt a papírbankók még viselték az Isten kegyelméből való királyok, vagy a nemzeti mítoszok héroszainak arcmását, ily módon a személyesség, sőt a kultusz jegyeit is.
A modern pénz a hitelkártyában rezgő elektron, vagy már az sem,






Czakó Gábor: Hölgyeim és Uraim...